:
    A fotózást már kisiskolás koromban megkedveltem és jó pár évig gyakoroltam, tanultam az akkori analóg technikával. Emlékszem, hogy gyermekként iskolástársaimmal csoportosan vettünk részt Lázár János által tartott fotókörökön, ahol mindig is eszembe jut az akkori labor munkák hangulata, közös fotózások csínytevései. Sajnos nem tudtam folyamatosan gyakorolni és élvezni sokáig a fotózást, így kénytelen voltam egy időre elszakadni a fotózástól. Az újrakezdés már digitális fényképezőgéppel történt és azóta szabadidőm egy részét fotózással töltöm. Próbálom a mai fotótechnika vívmányait kiismerni és megtanulni, de rájöttem, hogy nem a modern fényképezőgép teszi a fotóst nagyszerűvé és alkotóvá, hanem a fotós meglátása és egyedi vizuális gondolkodásmódja a meghatározó. Hobbi természetfotósnak tartom magam, ugyanis ez a téma áll legközelebb hozzám. Fotóimmal a természet varázsát, szépségét és sokszínűségét próbálom megörökíteni, mely mindig rabul ejt akárhányszor is a természetben járok. Alkalmanként újra fotózok analóg technikával is, inkább portrékat és családi pillanatokat. A Gyergyói Fotóklub egyik alapító tagja és megálmodója is vagyok egyben.
    :
    Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.”Ansel Adams
    :
    1978-ban születtem Csíkszeredában. Nem sokkal születésem után, 3 éves koromban Gyergyószentmiklósra költöztünk. Már gyerekkoromban is vonzódtam a fényképészethez, és 10 éves koromban édesapám vett egy ZENIT fényképező- gépet. Ezek a képek igazából ügyetlen próbálkozások voltak, de ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban odafigyeltem a képek elkészítésére. Gyerekkori barátommal a pincében még kis laboratóriumot is kialakítottunk, ahol több-kevesebb sikerrel képeket dolgoztunk ki. A digitális gépek megjelenése után kezdtem csak igazából tudatosan fényképezni, amit a mai napig is csinálok, ahogy a szabadidőm engedi, hiszen hobbiként űzöm. Nagyon sok képem megjelent különféle naptárokban és kiadványokban, valamint képeslapokon. 2009-ben az EXPERIMENT nemzetközi fotópályázaton első díjat nyertem.
    :
    Lehet hogy kívülről a ’80-as évek szürkesége, egyhangúsága, látszik, viszont az-az első 14 év amit ott töltöttem lehetőséget teremtett arra, hogy az emberi sokszínűséget megismerhessem. Barátaim és szomszédaim csángók, máramarosiak, székelyek, magyarországi magyarok, és románok voltak. Azt hiszem sehol máshol nem adódott volna a lehetőség ennél színesebb társadalomba beleszületni. Ezért is képviselem a fényképészetben az emberábrázolást, a helyzetképeket, hogy ezt a színességet ami belém égett, a papírra-vetítés mikéntjével hazarepíthessem magam. Bár már régóta nem Balánbányán élek, egy-egy arc, egy-egy mozdulat hazavisz a fényképek által, mert az Ember mindenhol Ember marad.
    :
    Gyergyószentmiklóson születtem, ahol már gyermekkorom óta meghatározó volt a természet közelsége és szeretete. Ha tehetem, az élet minden percét a természetben szeretem tölteni, beleértve fotózás, túrázás, hegymászás, siklóernyőzés és túrasízés. Évek múltán a sok kalandvágyás, természetben való járás követelte meg a dokumentálást, megörökíteni mindazt, amit lát és átél az ember, így egyre közelebb és közelebb kerültem a fotózáshoz. Filmes korszakban kezdtem a fotózást, de 2003-tól áttértem a digitális világban. Utazó és természetfotósnak vallom magam. Számomra a természet adja az energiát a hétköznapokhoz. A természeti értékek felfedezése és megörökítése jelent teljes kikapcsolódást számomra. Mindezt továbbfejlesztve idegenvezetőként is tevékenykedek, kisebb (főként fotós) csoportoknak állitok össze, akár több napos túrákat is a Kárpátokban. Úgy tartom: "Bárhová mégy, menj teljes szívvel."
    :
    A fotózás számomra kikapcsolódás, feltöltöldés. Betekintés egy más alternatív valóságba: a képek világába. Amatörként fotózom, szabadidõmben. Kedvenc témáim a természet és a portré.
    :
    Kezdő fotós vagyok, és ha minden így halad egy darabig az is maradok. Kertészet mellett egy szép kikapcsolódás elkapni a természet szépségeit, érdekesnek tűnő pillanatait. Fotóim segítségével remélem, hogy mások is részesei lehetnek annak az élménynek, látványnak, amikor megnyomtam azt a bizonyos gombot. Szép fényeket. Lukács Géza
    :
    1964-ben születtem Marosvásárhelyen. Ötéves voltam, amikor az első színes fényképet láttam, és ekkortájt szálltak le a Holdra az első emberek. Mind a két esemény egy életre meghatározta gondolkodásomat. Tizenkét évesen elkezdtem fotográfiát tanulni, azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatosan tanulom. Ugyanez a helyzet a csillagászattal is: állandóan igyekszem tanulni valamit az égboltról. A fotográfiát és a csillagászatot nem volt nehéz összekötni, egyszerre foglalkozhattam mindkét számomra kedves időtöltéssel. Az asztrofotó ugyanakkor számomra nem csak időtöltés, hanem gondolkodási forma és világnézet is egyben, a lencsén keresztül másképp érzékelem a világot, mint szabad szemmel. Fotóimon igyekszem összekötni az ember alkotta tájat a csillagos égbolt csodáival, hangsúlyozva ezáltal kozmoszlakó mivoltunkat, másrészt a fényképeken úgy lehet ábrázolni a csillagos eget, ahogy manapság már nem látni azt, a sok légszennyezés és fényszennyezés miatt. Szeretném felhívni a figyelmet a fejünk felett pompázó univerzumra, hátha kozmikus polgári öntudattal felelősebben fogunk viszonyulni egymáshoz és világunkhoz.
    :
    Észrevenni az apró részleteket, megragadni a megfelelő pillanatot, megörökíteni a múlandót. Másképp látni a minket körülvevő világot, úgy megmutatni, ahogyan talán az emberek nem látták addig. Valahogy ezt jelenti számomra a fotózás. Egy varázslatos kikapcsolódás, egy életforma, és nem utolsó sorban egy nagyon erős apa-lánya kötelék ékes bizonyítéka a fényképezés iránti szenvedélyem. Egész kislány korom óta példaképem és mesterem (nemcsak) a fotózásban édesapám. Sokszor árnyékként követve őt elkerülhetetlen volt, hogy a fotózás nevű fertőzés teljesen hatalmába kerítsen, amely életen át tartó fertőzöttséget eredményezett. Így az is érthető, hogyan lettem a Gyergyói Fotóklub tagja, ahol hasonló "betegséggel" élőkkel oszthatom meg a tapasztalataimat, élményeimet, fotóimat.
    :
    956 – ez évben láttam meg a napvilágot, így jelenleg én vagyok a Gyergyói Fotóklub legidősebb tagja. Magyarországon születtem, ott is élek, bár időm egy részét rendszeresen Gyergyóban és környékén töltöm. Amatőr fotós pályafutásom 2003-ban kezdődött. 2009-től vagyok tagja a GyFK-nak. Képeimet nem szívesen kategorizálom, mindent szívesen fotózok, amit megörökítésre érdemesnek tartok. Szerelmese vagyok Erdélynek, tisztelem az itt élőket. Szemem láttára pusztul, halódik ez a csodálatos táj, szűnnek meg hagyományos életmódok, foglalkozások. Persze ezt ma fejlődésnek nevezik – kell a fenének! Képeimen az évszázados létforma maradékait igyekszem archiválni, magam és barátaim örömére. Izgalmas, érdekes vadászat a múló pillanat megörökítése! Remélem, örök amatőrként erre még sokáig lesz lehetőségem.
    :
    977-ben születtem, Gyergyószentmiklóson élek. A fotózás háttérmunkájával még kisgyermekként ismerkedtem meg, édesapám improvizált “fotólaborjában”. Tőle örököltem a fotográfia iránti szeretet, tiszteletet és alázatot. Komolyabban a már úgynevezett “digitális korszakban” kezdtem foglalkozni ezzel a szép és látványos hobbival, s azóta is műkedvelő szinten művelem. Családi helyzetemből adódóan jelenleg többnyire portrékat és családi fotókat készítek, de kísérletező kedvemből kifolyólag minden helyzetben kipróbálom a fényképezőgépet, így szívesen fotózok természetet, állatokat, eseményeket, épített tájat, stb. Amikor csak lehetséges, a gépem útitársként csatlakozik útjaimon. Jövőbeni terveim közt szerepel további fotós technikák kísérletezése, elsajátítása. Örömmel tapasztalom, hogy városunkban is egyre hódít a fényképezés hobbi és professzionális szinten egyaránt, ezért időszerű volt, hogy néhány lelkes klubtársam kezdeményezésére 2009-ben megalapítsuk fotóklubunk.