Első benyomások:
Zeiss (Distagon) Touit 12(18) mm f/2,8 – Fujinon X-Pro1 páros
Ma Pannonhalmán (Magyarország) nagyon szép idő volt. Enyhén felhős égbolt, 12 Co fok, egy igazán békés, csendes vasárnap, nem mellékesen március elseje.
Miután az én Drágám már egy hete a másik hazánkban (Erdély, Gyergyószentmiklós) van otthon látogatóban, így ma, a számomra ritkán csendes napok egyikén kitaláltam, hogy kutyáink reggeliztetése után (ez majdnem fontosabb, mint az én reggeli kávém) teszek egy kis sétát városkánkban. Drágámmal itt, e többször is nevet változtató, de ezzel együtt kárpát-medencei történelmünk egyik legrégebbi, több mint ezer éves kisvárosában élünk, immár több mint egy esztendeje. Azt írtam, kisváros; hát igen, Pannonhalmán majdnem annyian élnek, mint Gyergyószárhegyen.
Na, de nem is erről akartam írni! Nemrégiben bővítettem a fotós felszerelésemet egy igazi ékességgel; nagyon jó áron sikerült vennem egy Zeiss Distagon Touit 2.8 12 mm (az én Fujinon X-Pro1 gépemen 18 mm) X-mount optikát.
Rég fotóztam utoljára ultra nagylátóval (is). A Canon-os korszakomban birtokoltam egy 14 mm-es f/2.8 és egy Sigma 12-24 mm-es üveget. Régen volt már, elfelejtettem, hogy mi is az az ultra-nagylátó?
Próbaképpen ma csak ezt az objektívet tettem fel kedves Dulcineám-ra (Don Quixote regényhős idealizált szerelme – valójában cseplesz szolgálólány, de a regényhős képzelete nemes hölggyé varázsolja).
Fuji X-Pro1 gépemről sok mindent el lehet mondani. Ugyan a mai napig a Fujinon X-sorozatának a zászlóshajója, de ma már korszerűtlennek számít, hiszen alig ötvenszer tud többet, mint egy valamikori kisfilmes csúcs-Leica.
A képen látható távkioldó nem alkáli, hanem pityóka-energiával üzemeltethető, és mégis; nekem szép, kedves ez a gép. Hogy eddig hány “Dulcineám” volt, azt most ne firtassuk.
Ha városban szeretnél ultra-nagylátóval fotózni, kerüld Közép-Európát! Itt ugyanis az egyébként bájos utcarészleteket teljesen hazavágják a mindent behálózó légvezetékek. Amennyiben nem csak fotózni szeretnél, de a képet ne adj Isten, komponálnád is, akkor nincs sok választásod: fix optika lévén láb-zoom, vagy kis részletek fotózása.
Gond a perspektíva-torzítás, bár ez az elv. 18 mm-nél még istenes. A becsillanásokra ügyelj, az ellenfényt könnyen “beszippantja” az üveg!
Amit rövid idő alatt megkedveltem a Zeiss-ben: éles, mint a disznóölő kujak, hordótorzítás szinte semmi, 67mm-el szűrözhető. Hátránya: a Fuji rendszernél megszokott mechanikus rekeszgyűrű nagyon könnyen elállítódik, meg kell tanulni ügyelni rá. A Fuji X-Pro1 alapból 200 ISO-val indul. A Zeiss 2.8-as fényereje erős napfényben bizony kéri az ND szűrőt, tekintettel a váz min. 1/4000s záridejére.
Első ismerkedésnek jó volt ez a próba, de látszik, hogy van még mit össze-szoknunk. Ez az üveg, azt hiszem, inkább természet-fotóban fogja hozni a képességeit, illetve portrénál lehet vele érdekeseket alkotni.
Legközelebb – kihasználva a 100 mm-en belüli közelpontot, ál-makrókkal fogok próbálkozni.
(A mellékelt JPEG-képek matatva nem lettek, mindössze átméreteztem őket.)
Ivák Péter
Ügyes Péter!Szerintem nagyon jó kis objektívet vettél.Teszteket olvasva rendben van az élesség f:5,6-on és a hordó torzitása is minimális,a fókusz talán lehetne gyorsabb de tájfotóknál nincs hova kapkodni,sorozatot lőni,stb :P…Ami kimondottan tetszik a Zeiss-nál,hogy kizárolag fém+üveg+gumi kombinációt alkalmaz,nekik nincsenek és szerintem nem is lesznek műanyag objektivei…összeségében 4,5 pontot ért el az 5 ből,egyedüli hátránya a magas ára.