Szombaton, útba ejtettük Gyergyóditrót és Csíkszentdomokost. Sárga pitypang virágokat vadásztuk, de ahogy történni szokott hamar elkalandoztunk a témától és mindent fényképeztünk ami a látószögünkbe került.
A Ditrói temetőnél kezdtük a sétát, Barni egy 7D-vel és egy filmes Canonnal felszerelve, én meg az öreg 50D-vel. Miután Ditró környékén eltöltöttük a kora délutánt, már Domokos mellett vártuk a fényeket. Ígéretesnek látszott az égbolt, és ha minden a mi kedvünkre lett volna a Nagyhagymás vonulatát csodálatosan megvilágítja a lemenő nap. Mindhiába, nem történt meg. A felhők jöttek mentek, de a nap nem akarat rásütni az Egyeskőre. Így egy pár óra után jobbak láttuk továbbállni. De mielőtt haza indultunk volna, még kimásztunk egy dombtetőre, ahol több esztena mellett, került még egy két fotó is. Csodálkoztunk a kutyák hiányán, de nem sokáig mert kutya helyett került egy pár “jókedvű” pásztor. Valószínűleg nem értékelték jelenlétünket és egy jól megeresztett Micsinááálsz teee ?! kiáltással érdeklődtek felölünk. Majd mielőtt elindultak az esti fejéshez fölhívták figyelmünket: Vigyáázzz meee a lóóó nehooogy megharapjooon!! A ló a kerítés mögött nem tűnt valami fenevadnak, de a távolból kutyaugatás hallatszott és az eső is csöpögni kezdett. Jónak láttuk elindulni hazafele.
fotó: Elekes Károly
fotó: Buslig Barna
Buslig Barna fényképei.
Utóirat a kedves pásztoroknak: ezt csináltuk.