Székelyföld legmagasabb hegycsúcsán, a Madarasi Hargitán töltöttük az éjszakát. Amint megérkeztünk az autóút végére, egy kis apróka fogadott. Megszokta az embereket és még a kamerától sem lett szégyenlős. Rövid túra után, megérkeztünk a tetőre.
Felettünk a csillagos ég, alattunk a világ, körülöttünk kopjafák és keresztek. Távolban Brassó fényei látszanak, Csíkszeredát kitakarják a fenyvesek, hátunk mögött a Gyergyói hegység és Nagy-hagymás vonulata. Büszkék vagyunk kollégánk Munzlinger Attila panoráma képeire, melyek az erre látogató turistákat tájékoztatják, a körülvevő látványosságokról, igen eredeti és hatékony módon.
A nyári este ellenére téliesen öltöztünk, felkészülve az éjszakára, mégis kifogott rajtunk a hideg. Nagyon csend volt, és nyugalom. Csak a távoli Székelyzászló lobogása, és az egyik kopjafára aggatott kolompok fémes csengése törte meg a csendet. 
Nem tudom mennyire igazak a hírek, miszerint a kopjafák területét rendezni szeretnék, vagy akár nem lehetne többet fölhelyezni. Nem szeretnék hozzászólni konkrét és hiteles információ hiányában. A mi célunk csupán az volt, hogy lássuk őket, fényképezzük és megosszuk az élményt másokkal.
Munzlinger Attila fényképei:
Portik Tihamér fényképei:
Elekes Károly fényképei:
Mincsor Szabolcs fényképei:
