Első benyomások:

Zeiss (Distagon) Touit 12(18) mm f/2,8 – Fujinon X-Pro1 páros

Ma Pannonhalmán (Magyarország) nagyon szép idő volt. Enyhén felhős égbolt, 12 Co fok, egy igazán békés, csendes vasárnap, nem mellékesen március elseje.

Miután az én Drágám már egy hete a másik hazánkban (Erdély, Gyergyószentmiklós) van otthon látogatóban, így ma, a számomra ritkán csendes napok egyikén kitaláltam, hogy kutyáink reggeliztetése után (ez majdnem fontosabb, mint az én reggeli kávém) teszek egy kis sétát városkánkban. Drágámmal itt, e többször is nevet változtató, de ezzel együtt kárpát-medencei történelmünk egyik legrégebbi, több mint ezer éves kisvárosában élünk, immár több mint egy esztendeje. Azt írtam, kisváros; hát igen, Pannonhalmán majdnem annyian élnek, mint Gyergyószárhegyen.

Na, de nem is erről akartam írni! Nemrégiben bővítettem a fotós felszerelésemet egy igazi ékességgel; nagyon jó áron sikerült vennem egy Zeiss Distagon Touit 2.8 12 mm (az én Fujinon X-Pro1 gépemen 18 mm) X-mount optikát.
Rég fotóztam utoljára ultra nagylátóval (is). A Canon-os korszakomban birtokoltam egy 14 mm-es f/2.8 és egy Sigma 12-24 mm-es üveget. Régen volt már, elfelejtettem, hogy mi is az az ultra-nagylátó?

Próbaképpen ma csak ezt az objektívet tettem fel kedves Dulcineám-ra (Don Quixote regényhős idealizált szerelme – valójában cseplesz szolgálólány, de a regényhős képzelete nemes hölggyé varázsolja).

Fuji X-Pro1 gépemről sok mindent el lehet mondani. Ugyan a mai napig a Fujinon X-sorozatának a zászlóshajója, de ma már korszerűtlennek számít, hiszen alig ötvenszer tud többet, mint egy valamikori kisfilmes csúcs-Leica.
A képen látható távkioldó nem alkáli, hanem pityóka-energiával üzemeltethető, és mégis; nekem szép, kedves ez a gép. Hogy eddig hány “Dulcineám” volt, azt most ne firtassuk.

Ha városban szeretnél ultra-nagylátóval fotózni, kerüld Közép-Európát! Itt ugyanis az egyébként bájos utcarészleteket teljesen hazavágják a mindent behálózó légvezetékek. Amennyiben nem csak fotózni szeretnél, de a képet ne adj Isten, komponálnád is, akkor nincs sok választásod: fix optika lévén láb-zoom, vagy kis részletek fotózása.

Gond a perspektíva-torzítás, bár ez az elv. 18 mm-nél még istenes. A becsillanásokra ügyelj, az ellenfényt könnyen “beszippantja” az üveg!

Amit rövid idő alatt megkedveltem a Zeiss-ben: éles, mint a disznóölő kujak, hordótorzítás szinte semmi, 67mm-el szűrözhető. Hátránya: a Fuji rendszernél megszokott mechanikus rekeszgyűrű nagyon könnyen elállítódik, meg kell tanulni ügyelni rá. A Fuji X-Pro1 alapból 200 ISO-val indul. A Zeiss 2.8-as fényereje erős napfényben bizony kéri az ND szűrőt, tekintettel a váz min. 1/4000s záridejére.
Első ismerkedésnek jó volt ez a próba, de látszik, hogy van még mit össze-szoknunk. Ez az üveg, azt hiszem, inkább természet-fotóban fogja hozni a képességeit, illetve portrénál lehet vele érdekeseket alkotni.
Legközelebb – kihasználva a 100 mm-en belüli közelpontot, ál-makrókkal fogok próbálkozni.
(A mellékelt JPEG-képek matatva nem lettek, mindössze átméreteztem őket.)

Ivák Péter

    Szombaton rendezték a HMKK- szervesésével, Kászonaltízen a 2015 -ös farsangot. A Gyergyói fotóklubtól is megnéztük Konc Király  siratását és a vele járó mulatozást. Nagyon jól telt, ügyesek voltak a farsangolók, a Sófalviakkal, Remeteiekkel és Ditróiakkal találkoztunk. Jólesett a helyiek zsíros kenyere, köményes pálinkája, kürtöskalácsa és szívélyes vendéglátása. Nagyon tetszett a kötetlen felszabadult hangulat,  a bolondozások. Igazi téltemetés sikerült, az időjárás is a tavaszt idézte. Fotós  észrevételünk az volt, hogy sosem a jó lencse volt a gépen, mikor tele kellet volna akkor a nagylátószögű volt a gépen. Mire megcseréltük már ismét a tele kellet volna. Nagyon pörgős volt a tömeg, jövés, menés, tánc, rittyegtetés. Ilyen alkalmakkor válik igazán jó lencsévé például egy 18-200 mm-es. És abban a pörgésben a fotós igyekszik mindent megörökíteni és a végén  betelik a kártya de kevés a termés.  Na de hagyom a képeket beszélni…

Suciu Krisztián fotói:

Nekem időm se volt elővenni a fekete fehér filmel töltött Yashica gépet. A pörgés miatt én is a digitális fotózás mellet döntöttem.

Elekes Károly fotói:

Kiegészítve a digitális fényképeket egy kis filmes “analóg”  ízelítő a régi fényképezésből. Az múlt hétvégén rendezett első Gyilkos-tói Nosztalgia Síversenyen alkalmával készült filmes fényképek.

A fényképezögépek: egy Moskva 5 6×9-es filmre dolgozó, középformátumos gép, fehér fekete filmel töltve és egy Zenit TTL színes kisfilmel töltve.

Fényképezte: Elekes Károly

     Örömmel vettünk  részt  az első alkalommal megrendezett Gyilkos-tó Nosztalgia Síversenyen. Ha nem is mint versenyzők, de mint nézők és fényképezők. Az alábbi fótókat Suciu Cristiánnak köszönhetjük. A filmes “nosztalgia” gépekkel készült képeket  a napokban közzétesszük, miután a laborálásuk megtörténik.

A következő napokban-hetekben, ha csillagos az ég, érdemes megkeresni a gyorsan fényesedő Lovejoy üstököst a Bika csillagképben. Szabad szemmel kis homályos foltnak látjuk, binokulárral vagy kistávcsővel már a csóvája is jól kivehető. Az üstököst 2014-ben Terry Lovejoy ausztrál amatőr csillagász fedezte fel, ezért a tudomány “C/2014 Q2 Lovejoy” néven jegyezte. A fényképeket 2015 január 13.-én 22 és 24 óra között készítettem különbözö objektívekkel: 28mm, 190mm, 500mm és 1000mm.

 

     Téli reggeleken bizony sokszor csodáljuk meg az ablakon a jégvirágokat. Ezek érdekesen összenőtt jégkristályok. A jégvirágok szépsége abban rejlik, hogy bár legfeljebb 9 féle jégkristály alkothatja őket, még sincs két egyforma köztük. A kristályok alakja, szimmetriája számos tényezőtől függ: lényeges a fagyás sebessége, a víz tisztasága és a felület simasága is. Mindegyikre jellemző a hidrogénkötések miatt kialakuló hézagos szerkezet. A jég sűrűsége kb. 9%-kal kisebb mint a vízé, így úszik a vízen. A hópelyhek szépségére akkor figyeltek fel igazán a tudósok és a művészek, amikor mikroszkóp alatt is megfigyelhetjük őket. Az első fotográfus, aki beleszeretett a jégkristályokba, Wilson Bentley volt az 1930-as években…

Fotók: Buslig Barna ©

    Végre elmúlt a borús, felhős időjárás. Kitisztul a pára, ugyanakkor mínusz 22°. Lefagytunk, föleg a Tamron lencsém. Cristi Nikonja bírta a hideget, Barni szerint a 7D-nek egy picit lassult a tükör csapódása. De a hideget el lehet viselni, ha a fények jók.

Első megálló Tekerőpatak mellet, majd rövid, de  szuszogós  emelkedő a kápolnáig.

fotó: Buslig Barna

fotó: Suciu Cristian

fotó: Buslig Barna

fotó: Suciu Cristian

fotó: Elekes Károly

fotók: Buslig Barna  

 

fotók: Suciu Cristian

  A következő megálló, Marosfő.

 fotók: Elekes Károly

Majd a Domokos melletti dombokat másztuk meg, hogy elkapjuk a Nagy-hagymást.

 

Mindenkinek boldog új évet és szép fényeket kívánunk.

Viszlát 2015-ben !

Barni, Cristi és Karcsi.

A GYFK tagjai a szokásos évzáró “ceremónián”.

2014

Az elnök nyitóbeszédje:

…és eltelt egy év…

Most még kicsit nehéz, aztán sokkal jobb lesz.

Kevés az idő elvtársak. Cselekedni.

Aszta mindenit!

A lényeg a párt.

Szűk világ van elvtársaim.

Kitartó munka és lesz győzelem.

Ezt már hallottuk…

…oldódik a hangulat…

Lényeg a diverzió…

…azok a régi szép idők.

A következő ötéves terv: terjeszkedni a médiában…

…a nyomtatottban is.

A lényeg a számokban van elvtársak.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de ezek is képek.

Határ a csillagos ég. Kell ennél több elvtársak?

 

fényképezte és laborálta: Elekes Károly

Kell ennél több elvtársak?

 

fényképezte és laborálta: Elekes Károly

fényképezte és laborálta: Elekes Károly

fényképezte: Szász Adorján

photos by: Szász Adorján

fotografii de: Szász Adorján

Egy kora reggeli fotótúrán vettünk rész. H. László, B. Barna és E. Károly jelenlétével. A szokásos közeli tájakon, próbáltuk elkapni a napfelkelte fényeit. Sajnos  párába és felhőbe torkollott, de legalább jó terepszemlét tartottunk télire is. Lett egy-két “nap képe is”: talán a legmókásabb a: két juh egy szekér és csapj a birkák közé kamasz legény…